MAGNETOTERÁPIA

A mágnesterápia elve:

A mágneses tér kihasználásának modern története a 19.szászad harmincaséveiben kezdődik, amikor Josepf Henry amerikai és William Sturgeon angol tudósok előállították az első elektromágneseket. Majdnem ezzel egyidőben megjelentek az elektromágnesnek az orvostudományban való alkalmazsánsk első próbái is. A mágnesterápia tényleges fejlődése azonban a második világháború után kezdődött,amikor az orvostudománynak ezen szakterületén rendszeresen jelent meg tudományos munkák egész sora.

Megkülönböztetünk statikus mágneses teret,melynek az időben nem változik sem a polaritása ,sem intenzitása,továbbá változó mágneses teret,melynek polaritása periodikusan változik és végül lüktető mágneses teret, amely polaritását specifikus formájú és frekvenciájú impulzusokban változtatja. Hogy alüketeő mágneses tér (PMP) a megkövetelt hatékonyságú legyen,bizonyos indukcióval (biztonságos,orvosi felügyelet nélküli alkalmazás kb. 20mT-ig) frekvenciával(alacsony frekvenciájú mágnesterápia 0-100 Hz),gradienssel és megfelelő hosszúságú és formájú impulzusokkal kell,hogy rendelkezzen. Az alacsony frekvenciájú mágneses tér az exponált szövetben és közvetve az egész szervezetben is, egész sor változást idéz elő a biológiai folyamatokban,amit gyógyászatilag sok beteges állapot befolyásolásásra lehet kihasználni. Tekintettel arra,hogy a mágneses tér egyenletesen hatol át a szövet teljes vastagságán,hatása minden sejtre kihat. Klinikai vizsgálatok folyamán megállapították,hogy gyógyászati szempontból a legmegfelelőbb az alacsony frekvenciájú lüktető mágneses tér.

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat